Betlehemezés az Alföldön régen

Kedves látogatóim!
Mind eddig  a képeimet szinte némán szó nélkül esetleg címmel ellátva raktam fel, tártam elétek. Azt hiszem az alkotásaim és fotóik alapján valamennyire megismertetek, hiszen valamennyiben kicsit ott vagyok én is és a gondolataim.
 Most engedjetek meg nekem egy kis nosztalgiázást, a képek előtt.
Egy nagy faluban töltöttem gyermek koromat az Alföldön.
Emlékszem  karácsony szentestéjén szokás volt, hogy a nagyobb gyermekek betlehemezni indultak.
 Hogyan is volt ez?
Már napokkal előtte elkezdték a készülődést, fúrtak faragtak, építettek egy templomszerű házat. Ebbe a templomocskába betettek egy kis jászolt, jászolba szalmát, arra pedig ráfektettek egy szép kis agyagbabát bepólyálva. Ez volt a kis Jézus. A templomocska ajtajába tettek egy gyertyát.

 A Betlehemező gyermekek beöltöztek pásztorruhába, -ami itt nálunk egy nagy birka bunda volt ami földig ért- el maszkírozták magukat korommal, mivel abban az időben az volt elérhető fekete festék.

 Volt közöttük egy, aki egy öregembert játszott, aki egy kissé nagy szót hallott és mindent másként értett ő bottal járt. Ez a faluban akkor a kutyák elriasztására is szolgált abban az időben..

 Karácsony estéjén aztán elindult a kis csapat kis csengettyűvel hívták fel magukra a figyelmet. Amerre mentek hallani lehetett a csengettyű szót és az éneküket.

Végig járták az ismerős családokat, megkérdezték: "Be szabad jönni a Betlehemmel? "
Az IGEN válasz után aztán szép sorban bementek a szobába, ahol a család már várta őket.

 Aztán elkezdték énekelni a Mennyből az angyalt, aztán a Pásztorok, pásztorok örvendeznek. Stb.

Ezt követően előadtak egy kis jelenetet,  bele adva a helyi sajátosságokat, humoros dolgokat, rigmusokba szedve aminek a főszereplője természetesen az öreg pásztor volt. Persze az öreg félre értésein jót derültek a háziak, felszabadult vidám ünneplés lett a betlehemezés vége.

A kis gyermekek félénken húzódtak meg a háttérben, de a kíváncsiság aztán bátorságot adott nekik, hogy közelebb jöjjenek, hogy megnézzék a kis Jézust a jászolban, amit a gyertya pislákoló fénye világított meg a templomocskában.

Miután előadták a szokásos rigmusokat, játékokat a háziak süteménnyel, ajándékkal és némi aprópénzzel honorálták a kedves előadást.

Ezt követően indultak a következő házba.

Abban az időben én is félénk kis gyermek voltam, soha nem gondoltam, hogy majd nagymama koromban visszaidézem ezeket a boldog perceket és egy kicsit másként én is megalkotom a saját Betlehememet, természetesen csuhéból.
Most pedig itt vannak a képek az én Betlehememről itt az Alföldön.
Valahogy ilyennek képzeltem.
Remélem sikerült valamit átadnom abból az áhítatból, amit én Karácsony szent estéjén éreztem amikor megjelentek nálunk a Betlehemesek.

Megszületett a kis Jézus.

Mária imádkozik

Angyalok vigyázzák.

A Napkeleti bölcsek hírül vették, hogy megszületett a Messiás. Elhatározták, hogy megkeresik, üdvözlik és ajándékokat visznek neki. Nem tudták, hogy merre keressék ezért követték a csillagot, mely megmutatta az utat a Betlehembe ahol a kis Jézus született..

Gáspár, Menyhért Boldizsár megérkezik, ahol Máriát imádkozva találják a kis Jézus jászla fölött. Az Angyalok pedig vigyázzák a kis Jézus álmát. 

Üdvözlés után átadják az ajándékaikat. Aranyat ami a királynak jár. Tömjént ami a papi ajándék. Mirhát amit a szenvedő ember kap.

„Van egy nap meg egy este minden esztendőben” amikor „a horizont kitágul a végtelenségig, és az ég közelebb hajol a földhöz”. Ez Karácsony napja. A szent este.

Ajándékokkal.

Megérkeztek a napkeleti bölcsek.

Üdvözlik a kis Jézust.

Mária imáskozik

Madonna.

A kis juhok társaságában.